A zökkenőmentes várandóssághoz szerencse kell, és nekem ez meg is adatott. Kezdetben egyetlen problémám volt, méghozzá az, hogy nem tudtam éhes lenni, mert az gyorsan átfordult rosszullétbe. Akkoriban a májkrémes kenyér volt a legjobb barátom; amikor éreztem, hogy baj lehet, megettem egy fél szeletet, és rögvest jobban éreztem magam.

Előrehaladottabb állapotomban minden kijött rajtam, ami nem szokványos. Valamiért a közismert terhességi tünetek kimerülnek a hányingerben, fáradtságban és a kívánósságban, de sok furcsaság teljesen normálisnak számít ebben az időszakban, és jó néhányat csak a szülés gyógyít meg.

GYOMORSAV TÚLTENGÉS –bevallom váratlanul ért. A gyakorlatban legalább annyian szenvednek a túlzott gyomorsavjuk miatt, mint a hányingertől. A népi hiedelem szerint ez hajas babát jelez, esetünkben ez be is igazolódott. Addig viszont a nőgyógyász által kiírt gyógyszer mellett tért csak vissza a jó közérzetem és az étvágyam. Nem tartom problémának, ha az ember megfelelő gyógyszereket szed terhesség alatt, hiszen az önsanyargatás nemcsak hogy nem old meg semmit, de hiszem, hogy az anya hangulata kihat a babára, a helytelen táplálkozás egyéb hatásairól már nem is beszélve.

A TERHESNÁTHA – ó igen, ez volt ám az igazán váratlan vendég! Senki nem szólt, hogy ilyen lehet, nem is találtam rá megoldást. A fokozott vérkeringés miatt megduzzadt orrnyálkahártya okozza. Három óra körül minden egyes éjjel iszonyú orrdugulásra ébredtem, amit ezután reggelig nem is sikerült megszüntetni. Próbáltam az sós orrmosást, gőzölést, gyógynövényes párnát. Semmi sem hozott javulást. Ehhez hozzájárult, hogy később a pici is intenzíven mocorogni kezdett hajnalban. Nehéz megmondani, hogy melyikünk is ébresztette fel a másikat, de a lényeg a lényeg: éppen a reggeli ébresztőre tudtam volna visszaaludni, így mondhatni beköszöntött a terhességi ÁLMATLANSÁG is. Nem hagyunk azonban kihasználatlan időt: a forgolódásnál és önhergelésnél minden jobb alapon rendszeressé váltak az éjszakai vasalások, pakolások, olvasások, internetes rendelések. A munkanapokat pedig túléltem valahogy.

BŐRVISZKETÉS, ami veszélyes terhességi kolesztázist jelezhet, a laboreredményeim viszont nem igazolták. Senkinek nem kívánom az esténként jelentkező, ezernyi bolhacsípéshez hasonlító érzést, ami önkéntelen, erős és eredménytelen vakarózásba torkollik, és nem ám csak a nyúló hasi-melli részeken! Drasztikus mennyiségű testápolóval és körömvirág kenőccsel próbáltam túlélni, de utólag belegondolva nem sokat segítettek. Egyszerűen csak örülök, hogy elmúlt.

A TERHESSÉGI DIABÉTESZ nagyon gyakori probléma, bár hozzátenném, hogy talán túlságosan is komolyan veszik a diabetológián. 7,9-es cukorterhelési eredményemmel az orvosom úgy rám ijesztett és zavart el a cukorgondozóba, hogy a baba nemét is elfelejtettem megkérdezni, pedig azért mentem hozzá.

A cukorgondozóban az egy órás várakozási időt leszámítva kellemes meglepetés ért. Saját vércukorszint mérőt és majd’ egy órás tanácsadást kaptunk a 180 grammos, szénhidrát számolós bulihoz. No meg persze heti kontrollt, ami aztán a szép eredmények miatt csökkent kétheti alkalomra.

Nem vettem ezt a diétát véresen komolyan; ha túl magas vércukrot mértem, akkor abból az ételből legközelebb kevesebbet ettem, vagy teljesen elhagytam. A váltás kezdetben megviselte a szervezetemet, pedig éppen hogy több szénhidrátot kellett ennem, mint korábban. Persze csak a jó fajtából. Kellemes tapasztalat volt azonban, hogy a fehér liszt által okozott puffadás teljesen eltűnt az alternatíváknak köszönhetően.

A kissé elnagyolt diétám ellenére semmilyen hatása nem volt a diabétesznek sem rám, sem a babára, és a szülés utáni kontrollnál már minden rendben volt. Sok mindent megtartottam azonban cukor- és fehér liszt mentes étkezésből, mert jobban érzem magam így, és egészen érdekes és finom édességeket fedeztem fel hajdinából, kukoricadarából vagy kölesből. A fehér kenyérnél pedig sokkal több energiát adnak a korpás és teljes kiőrlésű pékáruk, így azt gondolom, hogy jobban megéri ezeket vásárolni.

A kellemetlenségek ellenére nem hagytam el magam, visszafogott tempóban ugyan, de folytattam a hastáncot és a kocogást. Igen, a kezdetektől, annak ellenére, hogy az első 12 hétben nem javasolt semmilyen mozgásforma. Én viszont jól voltam, és a panellakásban igencsak hiányzott a mozgás, pedig nem vagyok akkora sportember.

Az állapotomra való tekintettel természetesen gyakoroltam némi önkontrollt. A folyamatos futás helyett felváltva futottam pár percet majd ugyanannyit sétáltam, hogy ne erőltessem meg magam. Ezt folytattam egészen a nyolcadik hónapig, amikor is már erősen feszült a hasam alja egy-egy ilyen akció után. Ezután futás helyett minden délután egy órát sétáltam a városban, még esőben is.

A tánc esetében voltak tiltott mozdulatok, de én pont azt éreztem megerőltetőnek, ami nem volt ezen a listán. Tág szemekkel hallgattam, hogy forgásokat sem szabad csinálni, és hogy miért is nem? Az egyensúly miatt. Nos, bíztam benne, hogy annyira suta azért nem vagyok pocakosan sem, így kitartottam a 8. hónapig, amikor feltáncoltunk néhány koreográfiát videóra. Kicsit úgy éreztem magam, mint a nagy rózsaszín elefánt a bal sarokban, de hatalmas poén volt. Ilyet is csináltam.

https://www.youtube.com/watch?v=eSwwl2Jr4Hg

Nem voltam járatos új kisvárosomban, ezért információszerzés céljából baba-mama jógára kezdtem járni. Valójában éppen pár héttel azelőtt, hogy kiderült volna a terhességem, kezdtem el a felnőtt jógát, hogy lazítsam a futás miatt megfeszült izmaimat. A fura mozdulatok miatt azonnal megbeszéltem az oktatóval a helyzetet, aki azt javasolta, hogy járjak hozzá a 12. hétig, mert korábban nem lehet a baba-mama jógát kezdeni, addig külön figyel rám. Az erős hasi kontrakciókat és a csavarásokat kellett kerülnöm.

Végeredményként csinos, energikus kismama voltam, akiről hátulról nem lehetett megmondani, hogy elől pocakja van. Ehhez hozzájárult, hogy eltűntek a pattanásaim, nem jelentkeztek striák (mama olaj+ minden este rövid váltózuhany, vagy genetika?), így összességében állati jól néztem ki. Nincs is jobb érzés annál, amikor jól esik a tükörbe nézni, és megnyugvással mosolyogsz saját magadra, amitől még inkább ragyogsz. Pocak ide vagy oda.