Anyunak is kell egy fröccs

Anyunak is kell egy fröccs

Az első mozgalmas évünk a végéhez ér

2023. november 30. - VeVe

Januárban kezdtem el főállásban dolgozni, az akkor 8 hónapos Pici-én mellett. Már lassan egy éve, hiszen lassan a karácsonyi leálláshoz készülődünk, bár még versenyt futva az idővel, hiszen a határidős munkák szépen összeértek, holott folyamatosan dolgoztam azokon a feladatokon, amelyek már régebben ismertté váltak.

Tartalmas évünk volt. Nehéz is lenni vitatni, hogy ihoztuk a helyzetünkből a maximumot. Idén 8 külföldi utat vállaltam a napi teendők mellett, levetkőzve az összes komplexusomat. Szeretnék bizonyítani, szeretném, ha jól mennének a dolgok. Nem tudok azonban elvonatkoztatni a folyamatos aggódástól, hogy mi történik, ha éppen beteg lesz Pici-én, amikor személyes találkozóm van, vagy időben odaérek-e érte a bölcsibe. Bármennyire igyekszem, szinte mindig utolsókén hozom el. Nála jobb partnert azonban keresve sem találtam volna az új élethez; egészen elképesztő az alkalmazkodóképessége. A betegségek is jócskán megritkultak, mióta a Marsl*k szirupot kezdtük használni. Persze nem kizárt, hogy ettől függetlenül éppen most ért be az immunrendszere.

Bár a vizsgáimat halasztanom kellett, továbbra is haladok a cél felé, és eddig siker koronázta a kitartásomat. Azt gondolom azonban, hogy mindenkinek, még a kisgyermekes édesanyáknak is kell időt fordítaniuk arra, amit szeretnek, hiszen ezzel előzhető meg a kiégés, ami igen súlyos következményekkel jáhat. Kellemetlenül érintett ezért, hogy huzamosabb ideig az esti altatás után a munkához kellett visszatértem a tananyag vagy egy jó könyv helyett, holott számomra a saját fejlődésem előrébb áll a száraz munkánál.  Év végén lezárulnak a határidők, így karácsonykor kikapcsolódhatok, amit már nagyon várok. Bár napközben mindent beleadok, fejben már készülök a mézeskalács sütésre Pici-énnel.

Az anyai kreativitás nem mehet viszont szabadságra. Az egyre öntudatosabb és nehezebb Pici-ént próbálom bevonni a napi teendőkbe, hiszen egyelőre azzal tud segíteni, ha minél önállóbb. A napirendünket meg kellett változtatni, így bölcsi után rögtön sétálni megyünk, ezzel megspórolva egy föl-le cipelést a harmadik emeletre. Mindeközben igyekszem rábírni a lépcső tetején várva rá, hogy önállóan közlekedjen, hiszen a képessége megvan hozzá. A rendetlenség szerencsére nem zavar, de néha túl sok. Különösen, amikor éjjel a fürdőbe menet belerúgok a tortaformák-muffinformák kompozícióba, amit talán mégis el kellett volna pakolni a nap végén…

Tovább

Egy csodás nyár margójára

Oly csodás ez a nyár! Rendben mennek a napjaink, Pici-én imádja a bölcsit, én is jól érzem magam a munkahelyen. Délutánonként nagyokat sétálunk a gyönyörűen karbantartott, szökőkutakkal és virágokkal teli kisvárosban, amit lassan otthonunknak mondhatok. A folyton visszatérő vírusos torokgyulladás viszont beárnyékolja a mindennapjainkat, és erre nem sikerült csodaszert találnom. Ironikus módon ezek jobban megviselnek engem mint Pici-én, aki nagy büszkeségemre egyre önállóbb, egyre szebb, és egyre inkább hasonlít rám.

Pár évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer eljutok Japánba, de valami csoda folytán ez is megvalósult. Hihetetlen élmény volt! Szerencsére a mamáék jól bírták a gyűrődést, amire szükség is volt, hiszen Pici-én épp előtte lett életében először tényleg beteg: bakteriális torokgyulladás. Elég nyugtalan voltam már az utazás miatt is, és a betegség akkor különösen rosszul jött. Mama megnyugtatott azonban, hogy semmi baj nem lesz, ott is tud pihenni, a gyógyszert beadják neki, jó helyen lesz. Nem kicsit tette próbára a türelmüket az antibiotikum beadása, de mindenki jól vette az akadályokat. Nem érzem magam rossz anyának azért, mert nem én voltam végig vele. Úgy érzem, hogy elég kihívásban kell helyt állnom ezt leszámítva is.

Nem egyszerű a kikapcsolódás. Abba a korba léptünk, amikor egy baráti délután nem a beszélgetésről szól, hanem arról, hogy Pici-én után szaladgálok, mint ahogyan a többi anyuka is teszi a saját porontyával. Csöppet sem pihentető. Megnyugtató is azonban egyúttal, hiszen az elevenség az egészséges gyerek ismérve. Ezek az életszakaszok észrevétlenül beköszöntenek, és mire eltervezné az ember, hogy hogyan fog reagálni bizonyos helyzetekre, már benne is van.

Az élet megy tovább, nem szándékozom visszalépni, vagy bármit is feladni. Ha néha nehéz is, attól még örömteli. Úgy tűnik, hogy fel is csillant a remény egy újabb lépéshez.

Tovább

Miért is kell kitartanod?

Vannak pillanatok az ember életében, amikor összecsapnak a feje fölött a hullámok, és semmi más nem marad, mint a hit abban, hogy mindez azért van, mert nem vagyunk jó helyen, és valami sokkal jobb vár ránk. Ehhez azonban ki kell zökkennünk a korábbi életünkből. Ilyenkor a legnehezebb optimistának maradni, pedig éppen ez a kulcsa mindennek.

Tovább

Hasznos holmik

Nem egyszerű. Teljes családban sem egyszerű. Manapság azonban rengeteg eszköz áll rendelkezésére, hogy megkönnyítse a dolgunkat. Nem is kell nagy dolgokra gondolni; itt van az automata mosógép, ami mindennapjaink rész. Belegondoltál már, hogy milyen lenne nélküle? A modern baba-mama kütyük között azonban már nehezebb megtalálni a tényleg hasznosakat.

Tovább
süti beállítások módosítása