Nem mondok újat a szülőknek azzal, hogy a picikre vagyonokat lehet költeni. Némi odafigyeléssel azonban elejét lehet venni a mértéktelen pénzköltésnek. A csilli-villi hirdetések pusztán a szülőknek szólnak.

Kicsiny lakásomra való tekintettel ésszerűen csak a legszükségesebb dolgokat szereztem be. Valójában egy 3 az 1-ben babakocsiszettel, kisággyal, pelenkázóval, néhány ruhával és a babápolási termékkel el lehet indulni. Azt gondolom, hogy nem kell idegenkedni a használt holmiktól, hiszen babáink olyan gyorsan kinövik ezeket, hogy általában alig-alig használódnak el. Nagyon jó lehetőséget találtam a kiságyhoz, babakocsihoz, pihenőszékhez, de nagyon gyorsan kell reagálni a hirdetésekre, különben pikk-pakk elkapkodják a tárgyakat. Szétszerelve ezeket haza is tudtam hozni egyedül.

Nem szívesen kérek segítséget. Ezt az elvet így a szülés után kezdem feladni, de a terhesség alatt még mindent kényszeresen próbáltam egyedül megoldani, annak ellenére, hogy lett volna kinek szólni. De majd én megmutatom, meg ne fáradjon más az én butaságaim miatt stb stb… Óva intek minden várandós nőt a cipekedéstől és a lapra szerelt bútorok összerakásától. Én megtettem. Túl lehet élni, csak akarni kell, de te inkább vigyázz magadra!

A ruhákat többnyire internetről rendeltem. A cukibbnál cukibb kisruhák helyett az egyszerű bodykat, rugdalózókat választottam, mivel ezek sokkal praktikusabbak és kényelmesebbek otthonra. Már pedig hol is rendezhetnénk egy újszülöttel divatbemutatót? Talán a gyerekorvosnál, ahol szinte azonnal le kell vetkőztetni? Ezekből az egyszerű ruhadarabokból viszont többet kell beszerezni, mint amennyire először gondoltam. A S*y online boltot jó szívvel tudom ajánlani a tömegtermékek beszerzéséhez, a B*n bababoltot pedig bármilyen kiegészítőhöz. Nagyon megbízhatóan szállítanak jó minőséget elfogadható áron.

Aztán jönnek különböző ajándékok. Játékot már nem is volt lehetőségem venni, de ruhát is sokat kaptunk, nagyobb méretekben is. Furcsa, hogy sokan megtartják a gyermekeik ruháit akkor is, amikor már nem szeretnének kistestvért, aztán egyszer csak zsákszámra adományozzák el. Az első méretváltás alkalmával viszont megdöbbenve álltam a szekrény előtt, amikor megértettem, hogy én is ugyanezt teszem. Alig férek el, nem tudni még, hogy lesz-e kistesó, és ha lesz, vajon megfelelő lesz-e neki a rózsaszín, tuti, hogy költözni fogunk, ahol mindez csak teher lesz, de az evolúciós kényszer miatt mégis raktározom. A kedvenc kismama ruháim is még mindig a szekrényben lapulnak. Fene sem érti a nőket.

A kiegészítők közül arra érdemes költeni, amire a többség azt mondja, hogy tényleg szükséges. Ilyen a mellszívó. A légzésfigyelő megosztotta a környezetemet, végül nem szereztem be, mivel teljesen nyugodt vagyok e nélkül is. De a többség nem az. Bébiőrre az egyszobás lakásomban semmi szükség nincs, így az sem került föl a listámra. Be kell ismernem azonban, hogy a babaváráshoz és neveléshez a saját autó számomra elengedhetetlen, de szerencsére ez adott volt.

Végül minden igyekezetem ellenére vészesen leszűkült az életterem, és minimális befektetéssel nem csak az volt meg, amire szükség lehetett, de annál még sokkal több is. Utólag összefoglalva a tapasztaltakat, textilpelenkából, lepedőből és bodyból sosem elég.