Kiküldetés, bölcsis beszoktatás, orrszívás, rendezvényszervezés, és átbőgött délelőtt. Ezek voltunk mi az elmúlt néhány hétben. És közben egy éves lettél. A családi ebédet és az első anyák napját hősiesen álltam, de a születésnap reggelén úgy ébredtem, hogy azt hittem, nem tudunk elindulni aznap.

Egy év feszültsége és öröme távozott. Hihetetlen, hogy végignyomtuk ezt az egy évet, mennyi küzdelem, mennyi öröm és mennyi újdonság! Méltányos a fél nap sírás, tekintettel arra, hogy még végiggondolni is fárasztó, hogy mennyi minden történt, és főleg mennyi gyökeres változás.

Túl vagyunk egy újabb kiküldetésen, remekül érezted magad ezúttal a másik mamával. A bölcsis beszoktatásod elhúzódott annak ellenére, hogy mennyire jól érzed magad ott, de holnap végre bent is alszol. Ez most egy újabb, teendőkkel teli időszak, amikor a heti egy időpontos teendőnkre tutira rászerveznek egy másikat, és Anyának már nem kettő, hanem három helyen kellene lennie egyszerre. De túléljük, elmúlik, ahogyan mindig minden.

Hogy lehet az, hogy minden hajmeresztő anyai tettem ellenére a világ egyik legnyugodtabb, legmosolygósabb, legjobb étvágyú és legaktívabb kislánya vagy? Hogy lehet az, hogy ennyire élvezem a rólad való gondoskodást, miközben tartom a frontot az élet minden más területén is? Tudtam, hogy képes leszek rá, de sokkal több áldozatra számítottam. Valóban minden úgy történik, ahogyan történnie kell, és nem véletlenül választottál éppen engem. Ígérem, hogy teljesíteni fogom a feladatot. Nem mellesleg pedig – sikerült a nyelvvizsgám.