Elérkezett 2024 szilvesztere. A bulit Pici-én biztosította -egész érdekes társaság már-, altatás óta pedig filmet nézek gyertyafény és forralt bor mellett, az ablakomból időnként közvetlenül rálátni a tűzijátékokra. A jövő évi célkitűzéseimet is papírra fogom vetni. Délután még azt gondoltam, hogy szörnyű, hogy 35 évesen a konyhám padlóján várom a új évet a matracomon ülve, de mégis jó kedvem lett. Lehet, hogy forralt bor az oka, lehet, hogy a felismerés, hogy ezeket az életszakaszokat is meg kell tanulni szeretni.

 Először is hadd dicsekedjem el, hogy nem sokáig kell már esténként a matracon kuporognom, ugyanis megtaláltam a számunka megfelelő nagyobb lakást. Legkésőbb tavasszal költözünk. Izgatott vagyok, sok munka vár még rám, de a bútorok válogatása és rendezése nagyon érdekes, és ritka esemény az ember életében. Mindazonáltal tudom, hogy a lakás-autó-partner stb. csupán egy-egy mozzanat, önmagában senki nem tesz boldoggá.

Másik érdekesség év végére, hogy docensi kinevezést kapok. Ezzel nem változik ugyan semmi, de hangzatos a kifejezés. Szóval megy ez, bár a kezdetekkor nem úgy tűnt, mintha 2024 bizonyítani akarna. A végére azonban minden rendbe jött, egészségesek vagyunk, és szépen haladunk előre. Akárhogyan is, de túléltük ezt az időszakot, és amazt is.  A teljesítéslistámon, vagy inkább vágylistámon szinte mindenhová pipa került, bár néhányszor erős volt a kísértés, hogy elhalasszak bizonyos tételeket. Aztán az élet máshogy gondolta. Megírom tehát ezt a veszélyes listát idén is, ily módon kényszerítve magam a sikerre.

A társas életben lett kevesebb sikerem, de kérdés, hogy mi is az igazi siker itt. Felismertem, hogy én magam vagyok az oka, hogy nem tudok kapcsolatot kialakítani. Valójában mindig is nehezen tudtam, és ez nem az egyedülálló anyaságnak köszönhető. Újra felírom a csodát a listámra, és továbbra is bízom benne, hogy bekövetkezik ;).