Azt mondják, hogy manapság semmi sem meglepő, de mégis nagyon nehéz kiállni a nyilvánosság elé, és elmondani, hogy babát vársz, de apuka nem fog veletek élni. Róla a későbbiekben sem beszéltem sokat, hiszem nem láttam át, hogy milyen lesz a viszonya velem és a picivel, de az világos volt, hogy nem lesz része a mindennapi életünknek. Túlzás lenne azt állítani, hogy ilyen esetben mindegy is, hogy ki az apa, de van benne valami. Anya vagy, a baba már a tiéd minden körülmények között, apával, nevelőapával vagy akár apa nélkül is.

Félve mondtam el az ismerősöknek, családtagoknak a nagy újságot, utólag viszont a megdöbbent arcok egészen szórakoztatónak tűnnek. Az ilyen esetekre mondják, hogy valaki „kiveri a biztosítékot”. Nagyon elcsodálkoztak, volt azonban olyan, aki az én meglepetésemre mégis látványos örömmel fogadta a hírt. Nem volt titok, de valahogy óvatosan kezeltük az információt, és nem indult annak a boldog, önfeledt babavárásnak, ami a családosokra jellemző.

Mindenhol apás anyukákra számítanak, és ez számomra az egész terhesség alatt nagyon nehéz volt, sőt, néha még ma is. Sokszor könnybe lábadt a szemem a „kisfiút vagy kislányt vártok” típusú kérdésektől. Idővel hozzászoktam, hogy indoklás nélkül kerek-perec elmondjam, hogy nem tudok részt venni a páros szülésfelkészítő foglalkozásokon, a párom nem fog helyettem elintézni semmit, és nem beszélem meg vele, hogy milyen oltást adatok be a babának. Amikor mégis elmeséltem, hogy mi nem szokványos család vagyunk, beszélgetőpartnereim rögtön zavarba jöttek, valószínűleg azért, mert úgy érezték, hogy tapintatlanok voltak. Nos, én is ezt gondolnám, de sosem tudhatod, hogy ki mit hoz otthonról.

Azt hiszem, hogy leginkább szégyent éreztem, talán azért, mert „ilyen helyzetbe kerültem”, vagy mert másokban felmerülhet a kérdés, hogy megfelelő körülmények közé születik-e a pici. A mintaanya címtől valóban nagyon távol állok, de ez nem az apa hiánya miatt van, és büszkén vállalom ezt a fajta hanyagságomat J.

A megszokással és a sztereotípiákkal kegyetlenül nehéz szembemenni, de minden csoda három napig tart, így idővel sem én, sem az engem körülvevők nem voltak már zavarban a növekvő pocakom láttán. Ahhoz, hogy túllendülj egy ilyen időszakon, tudomásul kell venned, hogy mindenkinek joga van a saját véleményéhez és gondolataihoz, de neked ezzel semmi dolgod nincs.